Feeds:
Bejegyzések
Hozzászólások

Archive for 2009. január

Ezen a kiállításon  2008 december 21.-én tettem tiszteletemet lévén, hogy még én sem láttam ilyet, és megkértek hogy fotózzak le ott pár dolgot.

Voltak ott  egyszerűbb koncepciók:

dsc_2762

Bonyolultabbak:

dsc_2781

Némi életszerűség is helyet kapott a terepasztalokon:

dsc_2792

És néhány részletet is felfedezhettem:

dsc_2799

A képek nem sikerültek különösebben művészire, de nemis az volt a cél. Némely kép elég sötétt lett mert nem használtam vakut.

Reklámok

Read Full Post »

Egy  francia  feltaláló,  Nicéphore  Niépce  litográfiák  készítése közben jutott el a fényképezéshez. A rajzokat akkoriban kézzel másolták át a  litográfiás kőre. Niépce azonban nem  tudott  rajzolni.  Szorultságában  kidolgozott  egy  módszert:  a  képeket fénnyel másolta át. A metszetet olajjal kente be, hogy átlátszó
legyen,  ezután  fényérzékeny  oldattal  bevont  lemezre  helyezte, és  az  egészet  a  napra  tette. A metszet  világos  részei  alatt  néhány óra múlva megkeményedett  az oldat,  a  sötét  részek  alatt azonban továbbra is lágy maradt. Niépce a lágy oldatot lemosta,és a lemezen megjelent a metszet tartós, pontos másolata.
1826/27-ben egy ónlemezes camera obscurával elkészítette  az  első  természetfotót:  házának egyik  felső ablakából  lefényképezte az udvart. Közben a nap keletről nyugatra haladt, ezért a kép olyan, mintha a ház mindkét oldalán sütne a nap. Niépce  heliografikus  (napsugaras)  eljárásának végső  célja  a  nyomtatás volt,  de  felvételeit alulexponálta,  ezért  nem  tudott  belőlük nyomólemezt készíteni.

Louis Jacques Mandé Daguerre díszlettervezőként dolgozott. 1822 és 1839 között a párizsi Diorama társtulajdonosa volt; ebben a teremben híres helyek és történelmi események hatalmas  festményeit állították ki. A képeket átlátszó papírra vagy muszlinra  festették, és gondosan megválogatott  fényeffektusokkal életszerű jeleneteket komponáltak a díszletből. Az  első  vázlatokat Daguerre  is  camera  obscurával  készítette. A  camera  obscura képeit  fény segítségével  szerette volna  rögzíteni, de kísérletei kudarcot vallottak. Amikor tudomást szerzett Niépce munkájáról, írt a feltalálónak. 1829 decemberében társultak Niépce heliografikus módszerének továbbfejlesztésére. Ettől kezdve Daguerre Niépce anyagaival  – ezüstözött  rézlemezekkel és  jóddal  – dolgozott, de csak 1835-ben, Niépce halála után ért el eredményt. Véletlenül fedezte fel, hogy a jódozott ezüstön látens kép keletkezik, és ezt higanygőzzel lehet “előhívni”, láthatóvá  tenni, mert  a  higanygőz  az  exponált  részekre  telepszik. Az  expozíciós  idő nyolc óráról 30 percre csökkent. A kép azonban nem volt tartós. Ha fényt kapott, az exponálatlan ezüstös részek elsötétedtek. 1837-re  Daguerre  a  rögzítés  módját  is megtalálta:  konyhasóval  oldotta  le  az  exponálatlan  ezüst-jodidot.  Ugyanebben  az  évben ezüstözött rézlemezre lefényképezte a műtermét. A  fotó  hűsége  és  részletgazdagsága  miatt  is érdekes. Niépce-szel  kötött  szerződése  ellenére a  módosított  eljárást  Daguerre  önmagáról nevezte  el  dag(u)errotípiának.  1839-ben Daguerre  és  Niépce  fia  a  dagerrotípia  és  a heliográfia kizárólagos jogát életjáradék fejében eladta a francia kormánynak.

William Henry Fox Talbot aki a Cambridge-i Egyetemen szerzett  tudományos  ismereteket,  mit  sem  tudott Wedgwood  és  a francia  feltalálók munkájáról.  1833-ban  Itáliában  töltötte  a  szabadságát, amikor eszébe ötlött, hogy a camera obscura képét kémiai  eljárással  kellene  megörökíteni. 1835-re  ki  is  dolgozta  a módszert:  a papírt úgy  tette  fényérzékennyé, hogy  felváltva  áztatta konyhasó  (nátrium-klorid) és ezüst-nitrát oldatába.  A papír rostjaiban ezüst-klorid keletkezett. Fény hatására az ezüst-kloridból  finom eloszlású ezüst vált ki, s ez sötét  foltokban  jelent meg a papíron. A negatívról elvben akármennyi  pozitívot  is  készíthettek  úgy,  hogy  a  fényérzékeny  papírt  rátették  a
negatívra, és megvilágították. Talbot rögzítési módszere azonban nem volt megfelelő, ezért 1839-ben Sir John F. W. Herschel azt  javasolta, hogy a negatívokat nátrium-hiposzulfittal (mai nevén nátrium-tioszulfáttal) rögzítsék, és másolás előtt viasszal is kezeljék, hogy a papír szemcsésségét csökkentsék. Angliába 1839 januárjára érkezett el a Daguerre-eljárás híre. Talbot azonnal publikálta,  és  részletesen  el  is magyarázta  a Royal Society  tagjainak, hogyan készít “fényszülte rajzokat”. Talbot 1840-ben felfedezte, hogy a galluszsav alkalmas a  látens kép előhívására. Egy 6,5×8,5 hüvelykes  (kb. 16×21 cm-es) negatív elkészítéséhez mindössze egy perc  expozíciós  időre volt  szükség. A papírképek, ezentúl  felvették a versenyt  a dagerrotípiákkal. 1851-ben  Frederick  Scott Archer  kidolgozta  a  nedves  üveglemezes  (kollódiumos) eljárást, amellyel végre másodperces expozíciós időkkel dolgozhattak az eddigi több perc helyett. 1871-ben  Richard  Leach Maddox  felfedezi  a  száraz  lemezes  eljárást,  melyet 1878-ban  Charles  Harper  Bennett  tökéletesít  egy  véletlen  felfedezés  során. Bennett kandallója mellett  felejtett  fotólemezeinek érzékenysége a hő hatására a hatvanszorosára nőtt. Így végre elérkezett az egy másodperc alatti expozíciók kora, vagyis megkezdődhetett a riport felvételek készítése. A kézi  fényképezőgépek közül a Kodak, George Eastman  találmánya lett a legnépszerőbb. Üveglemez helyett egy tekercs negatív  filmet  tettek bele, amelyre 100, kb. 6 cm átmérőjő, kör alakú kép fért el. Az utolsó negatív exponálása után az egész gépet viszszaküldték az Eastman-gyárakba, ahol a  tekercseket előhívták, és a papírképeket is elkészítették. Oscar Barnack  több mint  tíz  éves  fejlesztő munkáját  követően 1925-ben a wetzlari Leitz gyár piacra dobja a Leica nevő fényképezőgépet a hozzá tervezett 24 x 36 mm-es képmérető 36 felvétel elkészítésére alkalmas negatívval.

Forrás: http://www.kozponti-iskola.hu/kossuth/foto/Shared%20Documents/fototótörtenet.pdf

Read Full Post »

Körülbelül 2 hónapja csináltam néhány fényjátékos fotót:

A beállítások mindegyik képnél az alábbiak, kivéve a záridőt:

F Number: F/14.0
Focal Length: 66 mm
ISO Speed: 250

Állványról készültek a képek.

Viszonylag egyszerű ilyen típusú képeket készíteni, csupán kell hozzá egy felfüggesztett fényforrás, ami lehetőleg színes. Ha találtunk ilyen fényforrást és a megfelelő pozícióba helyeztük a gépet akkor már csak a fókusz-t kell beállítani. Ajánlom távkioldó, vagy időzítő használatát, azért hogy kényelmesen be tudjuk mozgatni a rögzíteni kívánt témát.

Ennél a képnél a fényforrásomat egyszerűen ellöktem a gép előtt és alakjánál fogva pörgésbe kezdett:

Shutter Speed: 100/10 second

dsc_21541

Ezen kép hasonló módon készült, csak a lökés irányán változtattam és a beesési szögén:

Shutter Speed: 10/10 second

dsc_2156

Ez a kép speciálisra sikeredett, a vonalakat követve rá lehet jönni a téma útjára:

Shutter Speed: 50/10 second

dsc_2157

Itt látszik tisztábban mit is használtam fényforrásnak, egy világító csillagot. Megpróbáltam egy helyben bepörgetni:

Shutter Speed: 20/10 second

dsc_2161

Ez hasonlít az előzőhöz, csak itt jobban bemozdult a csillag:

Shutter Speed: 20/10 second

dsc_2155

Read Full Post »

Ebben a tutorial-ban a híres és sokak által használt Urban Acid action-t fogom használni. Azért az action-t mert nem tanultam még meg a manuális Acid készítést. Ezt az action-t egyébként a http://www.atncentral.com/zip/UrbanAcid.zip linken letölthetitek. Röviden a használata:

1. Kicsomagolunk és szabadon választott helyre elmentjük.
2. Megnyitjuk a PS-ben az Actions-t, majd a piros pötty helyén egy jobb klikk: Load Action.
3. A megjelenő Tallózás/Browse segitségével megkeressük az imént elmentett acidactiont és betöltjük a PS-be.
4. Legközelebb már lehet is használni, WIndow > Actions > Urban Acid > Play.
5. A Play gombbal inditjuk el az action lefuttatását a fotón.
6. Mindegyik változtatás új rétegen történik, ezeket lehet módositani utólag is.

1.Nyissuk meg a retusálni kívánt képet (File->Open…ctrl+o).

2. Kettőzzük meg a „Background” nevü layer-t (Layer->Duplicate Layer…). Majd alkalmazzuk a Filter->Sharpen->Sharpen filtert, mert a kép kicsit homályos.

3. Alkalmazzuk az Urban Acid action-t.A felugró Curves ablakban a görbénket tetszés szerint variálhatjuk, amíg a megfelelő hatást meg nem kapjuk.

Jelenleg valahogy így nézhet ki a képünk:

4. Most következik a háttér bevágása. Ehhez én ezt a képet használtam:

-Hozzunk létre egy új layer-t a Layer->New->Layer menüpontban (Shift+Ctrl+N).

-Nyissuk meg azt a képet amelyből a hátteret szeretnénk kialakítani (Ctrl+o).

-Jelöljük ki a kívánt részletet (kijelölés:M), majd másoljuk a vágólapra(ctrl+c). Aztán a kijelölt részt bal egér gomb nyomása mellett húzzuk át az előző képünkre, helyezzük el és illeszük be(ctrl+v).

-Már csak annyi van hátra a háttérből hogy radírral (Earse tool:E) kiradrozzuk a háttér felesleges részeit. Ajánlott a Fill-t levenni 40%-ra.

5.Duplikáljuk az eredeti képet(Backgrund layer) ismét. Ezen a layer-en a szineken sötítíthetünk, illetve világosíthatunk. Én sötétítettem. Ezt az Image->Adjustments->Curves (Ctrl+M) menüben a legegyszerűbb.

6. És íme a végeredmény:

Az alapkép Réka tulajdona és az engedélyével használtam fel.

Read Full Post »