Feeds:
Bejegyzés
Hozzászólások

Posts Tagged ‘d90’

Ez egy olyan téma, amit szinte lehetetlen normálisan fotózni, mert vagy szép rajzot alkot a tűz és elmosódott lesz az alany, vagy éles az alany, és alig látszik a tűzből valami. Én személy szerint az előbbit preferálom, sokkal érdekesebb lesz maga a kép.

DSC_0929_PS

Ilyen, és ehhez hasonló képeket egyszerűen lehet készíteni. Szükséges hozzá egy állvány és némi kísérletezgetés a hosszú záridővel (Záridő: 25 mp, Rekesz F10). Én ezeknél a képeknél kiraktam a gép elé a vakut egy 1/2-es narancs fóliával, azért hogy az előtér szép narancssárgás legyen.

DSC_1074_PS

A vakut a hátsó redőnyre állítva használjuk, így lehet esélyünk arra, hogy az alany valamennyire éles lesz.

DSC_1060_PS

Ha olyan a háttér, hogy ki kell retusálnunk, például a fák a kertben, akkor vigyázzunk, hogy a tűzet ne “bántsuk”.

DSC_1079_PS

Read Full Post »

A Nikon története…

Az 1945. augusztus 6-án és 9-én Hirosimára, majd Nagaszakira ledobott atombombák feltették a pontot Japán második világháborús kapitulációjára. A lebombázott Németországgal szemben Japánt – e két városon kívül – nem érte nagyobb fizikai rombolás, az ország ipara, gazdasága azonban mélypontra került. A beköszöntött béke elindította a konszolidációt. A japánok megpróbálták újra felépíteni gazdaságukat, visszaszerezni elveszített presztízsüket. Iparuk gyors fejlődésnek indult, exportjuk felélénkült, annak ellenére, hogy az ötvenes években a „Made in Japan” címke egyet jelentett az olcsó, gyenge minőségű kategóriákba sorolt termékekkel.

Akadt azonban néhány kivétel:

david-d-duncan1950-ben egy amerikai fotóriporter, David D. Duncan képeket készített Japánban a Life magazin részére. Itt találkozott Jun Mikivel, a fiatal japán fotóssal, aki akkor éppen egy Nikkor f2/85-ös objektívvel dolgozott. Duncan elképedve tapasztalta a japán „Sonnar” rajzának élességét, kontrasztját. Miki segítségével Duncan és egy másik amerikai fotós, Horace Bristol találkozott a Nippon Kogaku (a Nikon cég teljes neve) akkori elnökével, Dr. Masao Nagaoka-val a cég Ohi-i gyárában. A látogatás oly meggyőző volt, hogy mindketten Nikkor objektíveket vásároltak, Duncan Leicájára és Bristol Contax gépére. (A Nikon ebben az időben más gépvázakra is gyártott objektíveket, úgy, ahogy ma például a Sigma teszi.)Nem sokkal később kitört a koreai háború, ahová Duncan a Nikkorokkal felszerelt Leicával utazott riportokat készíteni. A képek minőségétől el voltak ragadtatva a szakemberek. Még abban az évben Duncan a Popular Photography két számában, valamint a New York Times-ban (1950. december 10.) részletesen írt a Nikkorok és az időközben megismert Nikon távmérős kamerák minőségéről. A cikkek élénk érdeklődést váltottak ki a profi fotóriporterek körében; egyre másra cserélték le az akkoriban hegemóniát élvező német Leica és Contax felszereléseiket a kitűnő minőségű, de olcsóbb Nikonokra.A Nikon termékek forgalmazásásra a jó szimatú Joe Ehrenreich sikeres kereskedelmi céget alapított, amelyet később a Nikon felvásárolt, s így létrehozta a Nikon USA-t. Ezekben az években alakult ki a Nikon imázs.Az igazi áttörést az 1959-ben bemutatott Nikon F modell hozta meg a cégnek: a minden porcikájában újszerű, pentaprizmás gép hihetetlen gyorsasággal vált a hatvanas évek profi fotósainak alapgépévé, így kiszorította az addig szinte egyeduralkodó Leica és Contax kamerákat. A Nikon sikereivel kezdődött el a minőséget, megbízhatóságot, fejlettséget és elfogadható árat jelentő „Made in Japan” tartalmának pozitív változása.

A Nikon cég története azonban korábban indult:

(A távmérős gépek korszaka)

A Nippon Kogaku K. K. (Japán Optikai Társaság) céget 1917-ben alapították több kisebb optikai és finommechanikai vállalat összevonásával. 1921-ben nyolc, jól képzett német szakembert hívtak dolgozni a céghez, Dr. Heinrich Acht vezetésével. A német mérnököket a tervezésben és a kutatásban alkalmazták – ma már tudjuk, a cégnek ez a lépése milyen sikeresnek bizonyult. 1921-ben kétszáz alkalmazottjuk volt, s ez a szám a háború befejezésekor huszonháromezerre növekedett. A cégnek saját üveggyára is létesült. 1946-ig elsősorban az ipar és a hadsereg részére gyártottak különféle optikai műszereket és berendezéseket, valamint objektíveket, amelyek 1933-tól már Nikkor név alatt kerültek forgalomba.Az 1946-ban bevezetett Nikon márkanév pontos eredete bizonytalan, a legvalószínűbb történet a következő: első távmérős gépüket Nikorette-nek akarták elnevezni a Nippon Kogaku szavak kezdőbetűihez hozzátett „r” és „ette” kicsinyítő végződéssel, utalva az új gép kis méretére. Végül a jobban hangzó n-t választották, s megszületett a Nikon márkanév. Az elnevezésre valószínűleg befolyással lehetett a nagy példakép, a Zeiss-Ikon is, amit megerősít, hogy Németországban a Zeiss-Ikon kamera gyártásának hivatalos megszűnése (1970) után engedték csak meg a Nikon név használatát, addig a Nikonokat csak Nikkor márkanévvel forgalmazhatták.1946-tól kezdtek foglalkozni fényképezőgépek fejlesztésével és gyártásával. Elsőként egy Rolleiflex-szerű 6×6-os géppel kísérleteztek (Nikoflex), de a központi zárral kapcsolatos technológiai problémák miatt ezzel leálltak.Figyelmük az egyre jobban terjedő kisfilmes gépek felé fordult – a piacvezető Leicák és Contaxok sikereinek hatására. Első gépük, a Nikon (I) 1948-ban debütált, amelyet a Nikon M követett 1949-ben. A gépeket tanulmányozva nem nehéz felismerni a Leica és Contax konstrukciós megoldásainak ügyes keverékét, bár küllemre inkább a Contax befolyása a domináns. Az 1957-ben bemutatott Nikon SP–nél a Leica M3 hatása erősebb, bár a gépváz alpjaiban ugyanaz maradt, megtartva a szögletesebb Contax jegyeket.A gumírozott vászon redőnyzár felépítését a Leicától kölcsönözték. Az SP 28, 35, 50, 105 és 135 mm-es bajonettes objektíveket tudott fogadni, ami meghaladta a Leica M3 képességét. A Nikonok korszerűsége, minősége nem maradt el a példaképekétől. A szakemberek az SP-t a valaha gyártott legjobb minőségű Nikon-nak tartják. Érdekes, hogy a Nikon I 24×32 mm-es méretet használt. Az 1951-es Nikon S-nél azonban végleg átálltak a 24×36 mm-es formátumra. Távmérős fényképezőgépekből 1959-ig százharmincezer darabot értékesítettek, gyártásukat 1965-ben fejezték be.

Nikon F, a legenda:

nikon-f

A Nikon F fejlesztését az SP-vel együtt kezdték el 1955-ben. Egy olyan tükörreflexes kamera létrehozását tűzték ki célul, amely felhasználja korábbi, más cégek SLR fejlesztéseinek eredményeit (Exacta, Contaflex, Practiflex, Contax-S és D, Asahiflex, Miranda T, Pentax, Pentacon F, Minolta SR-2 és így tovább) olyan funkciókkal kiegészítve, amelyeket felhasználói igények alapján állítottak össze. Az 1959-ben elkészült gép könnyű, masszív alumínium vázat kapott.A valós képet adó pentaprizmát és a mattüveget cserélhetővé tették, így mindig az igényeknek megfelelő keresőt lehetett használni. A kereső pontos, százszázalékos képet adott, ami a távmérős kamerákkal szemben óriási előnyt jelentett. A zárszerkezet titánfóliából készült, amely strapabíró és stabil működést tett lehetővé. A tükör automatikusan visszacsapódott, illetőleg rögzíthető volt felső állásban. A géphez kifejlesztett objektívek beugró blendével rendelkeztek, ez volt az egyik legfontosabb innováció.A Nikon F-hez körültekintően átgondolt objektívcsatlakozást fejlesztettek, amelyet a Nikon több módosítás után azóta is használ. Sikerét nagymértékben növelte, hogy a felhasználók komplett rendszert kaptak vakukkal, motoros filmtovábbítással, objektívekkel, egyéb tartozékokkal. Később olyan keresőket is készítettek, amelyekbe fénymérőt építettek (Photomic sorozat). A Nikon F korának legfejlettebb gépe volt, és a 60-as évek első számú profi gépévé lépett elő. Legendává vált, trónjáról csak az 1971-ben bemutatott Nikon F2 tudta letaszítani.

nikon-f_2

Nikon F2 és társai:

nikoflex

A Nikon F nagyon jó gép volt, de nem hibátlan. Például az exponálógomb nem volt ideális pozícióban, a felhúzókar széle túl éles volt stb. A gép továbbfejlesztését már 1963-ban elkezdték, a kisebb változtatások még megjelentek az F modellen. A bemutatott új modell, az F2 megtartotta elődje alapvető tulajdonságait, a váz kialakítását, de többek között új, fénymérős keresőket, egyéb kiegészítőket és gyorsabb, motoros hajtást kapott. Meg kell említenünk a Nikkormat (Nikomat) sorozatot is, amelyek egyszerűsített testvérei voltak a Nikon F-nek. 1972-ben jelentették be a Nikomat EL gépet, ez volt az első kamerájuk, amely elektronikus zárvezérléssel rendelkezik.1977-ben mutatták be ezek utódját, a tisztán mechanikus működésű Nikon FM kamerát. Az 1978-ban bemutatott Nikon FE már automatikus expozícióvezérléssel is rendelkezett. Ennek a gépnek, az amatőröknek szánt olcsó változata volt a Nikon EM. 1977-től vezették be a Nikkor objektíveknél, illetőleg a gépeknél az Ai (Automatic Maximum Aperture Indexing) rendszert, amely lehetővé tette az automatikus expozícióvezérlést. Ez váltotta le a régi objektíveken látható rekeszjelző „nyuszifület”.

Nikon F3-F6 korszak:

nikon-fa

A Nikon kamerákat folyamatosan fejlesztették. Helyszűke miatt csak a professzionális vonalat meghatározó alapmodellekre térünk ki, pedig a 80-as évektől kezdve a Nikon igen sok modellt készített az amatőrök számára (FA, FG, F501, F 601, F 801, F10, F50, F60, F65, F70, F80).

nikonos

Vízalatti kamerákat (Nikonos sorozat) is forgalomba hoztak – változó sikerrel. Általában az amatőr, felsőamatőr gépeknél próbálták ki azokat az új technológiákat, amelyeket a profi modellekbe is szántak. Így például a középkategóriás Nikon FA-ban alkalmazták először a multi pattering (AMP) nevű fénymérési módszert és a mikroprocesszoros vezérlést.

nikon-f3
A profi felhasználóknak szánt Nikon F3-at 1980-ban mutatták be, mely újabb mérföldkő volt a Nikon történetében. A gép jobb fogású, nagy szilárdságú Al-Mg-Si ötvözetű vázat kapott. A magasan elektronizált felépítésnek köszönhetően exponálás automatikus és manuális módon is lehetséges volt.

nikon-f3af

Az F3AF modellnél (1983) jelent meg először automatikus élességállító rendszer, amelyhez új objektívcsaládot is fejlesztettek. Az ormótlan, nehézkes rendszert 1985-ben felváltotta az amatőr kategóriás F301-ben alkalmazott, már a gyakorlatban is jól használható autófókusz-megoldás. Több alsóbb kategóriás autófókuszos gép után 1988-ban érkezett el az idő, hogy professzionális vázba is beépítsék az új innovációt.

nikon-f41

1988-ban jelent meg a Nikon F4, amely logikus továbbfejlesztése volt az F3-nak. 1/8000 másodperces zárszerkezet, autófókusz, beépített motoros filmtovábbítás, rendkívül gyors működés és a professzionális termékvonalra jellemző masszív felépítés voltak a fő jellemzői.

nikon-f5

Az 1996-ban bemutatott Nikon F5-nél jelent meg előszőr a CCD mérőcellán alapuló mátrix fénymérés és a multi (5) mezős autófókusz.

nikon-f6

A cég utolsó profi filmes fényképezőgépét, a Nikon F6-ot 2004-ben mutatták be, ami a korábbi Nikon fejlesztések csúcsát jelentette. Ezt a fényképezőgépet lapunkban is teszteltük.
A Nikon 2006-ban bejelentette, hogy leáll a filmes gépek gyártásával, egyedül az F6-ot és az FM10 gépeket tartják még forgalomban. Ezzel véget ért a Nikon egy nagy korszaka.

nikon-fm10

Digitális tükörreflexes modellek:

nikone21

Fejlesztéseik kezdetben a Fujival közösen indultak (Nikon E2, 1994).

nikon-d1

Az első figyelemre méltó digitális gépük a D1 volt (1999), majd a D100, amelyet a profiknak szánt D1H, D1X, D2H, D2X, D2Hs, D2Xs modellek követtek.

nikon-d70s

A nagy sikert a – 2004-ben forgalomba hozott –6,1 megapixeles D70 és a későbbi D70s, D50 gépek hozták meg a cégnek.

nikon-d200
A 10 megapixeles D200 nagy előrelépés volt, és a D80, valamint a 2006 végén bemutatott belépőszintű D40 szintén remek fogadtatást kapott.

nikon-d801

nikon-d40

Belépő szinten napvilágot látott a D60, mely méltó elődjéhez a D40-hez.

nikon-d602

Középszinten 2008 IV. negyedévében kiadták a D90-est, mely a tükörreflexesek világában elsőként tartalmazza a forradalminak számító mozgókép felvételi funkciót.

nikon-d90

Professzionális DSLR kategóriában kiadásra került a D300. Majd a D700, D3 D3x, melyek már a Nikon Fx család tagjai. A Fx elnevezés a “full-frame” kifejezésre utal, ami azt jelenti hogy a szenzor méret megegyezik egy 35mm-es film kockáéval.

nikon-d300nikon-d700nikon-d3

A Nikon több mint hatvan éve van jelen a fotográfia területén. A Nikon F-el a csúcsra került, és a kisfilmes gépek nagy korszakában ezt a pozícióját végig megtartotta. Az 1979-80 as EM és F3 projekteket Gioretto Giugiaro tervezte, az ő kezéhez fűzhető a máig elevenen élő Nikon forma világ. A Nikon egyike volt azon cégeknek, amelyeknek gépeit felvitték az űrbe.

Read Full Post »

Körülbelül 2 hónapja csináltam néhány fényjátékos fotót:

A beállítások mindegyik képnél az alábbiak, kivéve a záridőt:

F Number: F/14.0
Focal Length: 66 mm
ISO Speed: 250

Állványról készültek a képek.

Viszonylag egyszerű ilyen típusú képeket készíteni, csupán kell hozzá egy felfüggesztett fényforrás, ami lehetőleg színes. Ha találtunk ilyen fényforrást és a megfelelő pozícióba helyeztük a gépet akkor már csak a fókusz-t kell beállítani. Ajánlom távkioldó, vagy időzítő használatát, azért hogy kényelmesen be tudjuk mozgatni a rögzíteni kívánt témát.

Ennél a képnél a fényforrásomat egyszerűen ellöktem a gép előtt és alakjánál fogva pörgésbe kezdett:

Shutter Speed: 100/10 second

dsc_21541

Ezen kép hasonló módon készült, csak a lökés irányán változtattam és a beesési szögén:

Shutter Speed: 10/10 second

dsc_2156

Ez a kép speciálisra sikeredett, a vonalakat követve rá lehet jönni a téma útjára:

Shutter Speed: 50/10 second

dsc_2157

Itt látszik tisztábban mit is használtam fényforrásnak, egy világító csillagot. Megpróbáltam egy helyben bepörgetni:

Shutter Speed: 20/10 second

dsc_2161

Ez hasonlít az előzőhöz, csak itt jobban bemozdult a csillag:

Shutter Speed: 20/10 second

dsc_2155

Read Full Post »