Az 1945. augusztus 6-án és 9-én Hirosimára, majd Nagaszakira ledobott atombombák feltették a pontot Japán második világháborús kapitulációjára. A lebombázott Németországgal szemben Japánt – e két városon kívül – nem érte nagyobb fizikai rombolás, az ország ipara, gazdasága azonban mélypontra került. A beköszöntött béke elindította a konszolidációt. A japánok megpróbálták újra felépíteni gazdaságukat, visszaszerezni elveszített presztízsüket. Iparuk gyors fejlődésnek indult, exportjuk felélénkült, annak ellenére, hogy az ötvenes években a „Made in Japan” címke egyet jelentett az olcsó, gyenge minőségű kategóriákba sorolt termékekkel.
Akadt azonban néhány kivétel:
1950-ben egy amerikai fotóriporter, David D. Duncan képeket készített Japánban a Life magazin részére. Itt találkozott Jun Mikivel, a fiatal japán fotóssal, aki akkor éppen egy Nikkor f2/85-ös objektívvel dolgozott. Duncan elképedve tapasztalta a japán „Sonnar” rajzának élességét, kontrasztját. Miki segítségével Duncan és egy másik amerikai fotós, Horace Bristol találkozott a Nippon Kogaku (a Nikon cég teljes neve) akkori elnökével, Dr. Masao Nagaoka-val a cég Ohi-i gyárában. A látogatás oly meggyőző volt, hogy mindketten Nikkor objektíveket vásároltak, Duncan Leicájára és Bristol Contax gépére. (A Nikon ebben az időben más gépvázakra is gyártott objektíveket, úgy, ahogy ma például a Sigma teszi.)Nem sokkal később kitört a koreai háború, ahová Duncan a Nikkorokkal felszerelt Leicával utazott riportokat készíteni. A képek minőségétől el voltak ragadtatva a szakemberek. Még abban az évben Duncan a Popular Photography két számában, valamint a New York Times-ban (1950. december 10.) részletesen írt a Nikkorok és az időközben megismert Nikon távmérős kamerák minőségéről. A cikkek élénk érdeklődést váltottak ki a profi fotóriporterek körében; egyre másra cserélték le az akkoriban hegemóniát élvező német Leica és Contax felszereléseiket a kitűnő minőségű, de olcsóbb Nikonokra.A Nikon termékek forgalmazásásra a jó szimatú Joe Ehrenreich sikeres kereskedelmi céget alapított, amelyet később a Nikon felvásárolt, s így létrehozta a Nikon USA-t. Ezekben az években alakult ki a Nikon imázs.Az igazi áttörést az 1959-ben bemutatott Nikon F modell hozta meg a cégnek: a minden porcikájában újszerű, pentaprizmás gép hihetetlen gyorsasággal vált a hatvanas évek profi fotósainak alapgépévé, így kiszorította az addig szinte egyeduralkodó Leica és Contax kamerákat. A Nikon sikereivel kezdődött el a minőséget, megbízhatóságot, fejlettséget és elfogadható árat jelentő „Made in Japan” tartalmának pozitív változása.
A Nikon cég története azonban korábban indult:
(A távmérős gépek korszaka)
A Nippon Kogaku K. K. (Japán Optikai Társaság) céget 1917-ben alapították több kisebb optikai és finommechanikai vállalat összevonásával. 1921-ben nyolc, jól képzett német szakembert hívtak dolgozni a céghez, Dr. Heinrich Acht vezetésével. A német mérnököket a tervezésben és a kutatásban alkalmazták – ma már tudjuk, a cégnek ez a lépése milyen sikeresnek bizonyult. 1921-ben kétszáz alkalmazottjuk volt, s ez a szám a háború befejezésekor huszonháromezerre növekedett. A cégnek saját üveggyára is létesült. 1946-ig elsősorban az ipar és a hadsereg részére gyártottak különféle optikai műszereket és berendezéseket, valamint objektíveket, amelyek 1933-tól már Nikkor név alatt kerültek forgalomba.Az 1946-ban bevezetett Nikon márkanév pontos eredete bizonytalan, a legvalószínűbb történet a következő: első távmérős gépüket Nikorette-nek akarták elnevezni a Nippon Kogaku szavak kezdőbetűihez hozzátett „r” és „ette” kicsinyítő végződéssel, utalva az új gép kis méretére. Végül a jobban hangzó n-t választották, s megszületett a Nikon márkanév. Az elnevezésre valószínűleg befolyással lehetett a nagy példakép, a Zeiss-Ikon is, amit megerősít, hogy Németországban a Zeiss-Ikon kamera gyártásának hivatalos megszűnése (1970) után engedték csak meg a Nikon név használatát, addig a Nikonokat csak Nikkor márkanévvel forgalmazhatták.1946-tól kezdtek foglalkozni fényképezőgépek fejlesztésével és gyártásával. Elsőként egy Rolleiflex-szerű 6×6-os géppel kísérleteztek (Nikoflex), de a központi zárral kapcsolatos technológiai problémák miatt ezzel leálltak.Figyelmük az egyre jobban terjedő kisfilmes gépek felé fordult – a piacvezető Leicák és Contaxok sikereinek hatására. Első gépük, a Nikon (I) 1948-ban debütált, amelyet a Nikon M követett 1949-ben. A gépeket tanulmányozva nem nehéz felismerni a Leica és Contax konstrukciós megoldásainak ügyes keverékét, bár küllemre inkább a Contax befolyása a domináns. Az 1957-ben bemutatott Nikon SP–nél a Leica M3 hatása erősebb, bár a gépváz alpjaiban ugyanaz maradt, megtartva a szögletesebb Contax jegyeket.A gumírozott vászon redőnyzár felépítését a Leicától kölcsönözték. Az SP 28, 35, 50, 105 és 135 mm-es bajonettes objektíveket tudott fogadni, ami meghaladta a Leica M3 képességét. A Nikonok korszerűsége, minősége nem maradt el a példaképekétől. A szakemberek az SP-t a valaha gyártott legjobb minőségű Nikon-nak tartják. Érdekes, hogy a Nikon I 24×32 mm-es méretet használt. Az 1951-es Nikon S-nél azonban végleg átálltak a 24×36 mm-es formátumra. Távmérős fényképezőgépekből 1959-ig százharmincezer darabot értékesítettek, gyártásukat 1965-ben fejezték be.
Nikon F, a legenda:
A Nikon F fejlesztését az SP-vel együtt kezdték el 1955-ben. Egy olyan tükörreflexes kamera létrehozását tűzték ki célul, amely felhasználja korábbi, más cégek SLR fejlesztéseinek eredményeit (Exacta, Contaflex, Practiflex, Contax-S és D, Asahiflex, Miranda T, Pentax, Pentacon F, Minolta SR-2 és így tovább) olyan funkciókkal kiegészítve, amelyeket felhasználói igények alapján állítottak össze. Az 1959-ben elkészült gép könnyű, masszív alumínium vázat kapott.A valós képet adó pentaprizmát és a mattüveget cserélhetővé tették, így mindig az igényeknek megfelelő keresőt lehetett használni. A kereső pontos, százszázalékos képet adott, ami a távmérős kamerákkal szemben óriási előnyt jelentett. A zárszerkezet titánfóliából készült, amely strapabíró és stabil működést tett lehetővé. A tükör automatikusan visszacsapódott, illetőleg rögzíthető volt felső állásban. A géphez kifejlesztett objektívek beugró blendével rendelkeztek, ez volt az egyik legfontosabb innováció.A Nikon F-hez körültekintően átgondolt objektívcsatlakozást fejlesztettek, amelyet a Nikon több módosítás után azóta is használ. Sikerét nagymértékben növelte, hogy a felhasználók komplett rendszert kaptak vakukkal, motoros filmtovábbítással, objektívekkel, egyéb tartozékokkal. Később olyan keresőket is készítettek, amelyekbe fénymérőt építettek (Photomic sorozat). A Nikon F korának legfejlettebb gépe volt, és a 60-as évek első számú profi gépévé lépett elő. Legendává vált, trónjáról csak az 1971-ben bemutatott Nikon F2 tudta letaszítani.
Nikon F2 és társai:
A Nikon F nagyon jó gép volt, de nem hibátlan. Például az exponálógomb nem volt ideális pozícióban, a felhúzókar széle túl éles volt stb. A gép továbbfejlesztését már 1963-ban elkezdték, a kisebb változtatások még megjelentek az F modellen. A bemutatott új modell, az F2 megtartotta elődje alapvető tulajdonságait, a váz kialakítását, de többek között új, fénymérős keresőket, egyéb kiegészítőket és gyorsabb, motoros hajtást kapott. Meg kell említenünk a Nikkormat (Nikomat) sorozatot is, amelyek egyszerűsített testvérei voltak a Nikon F-nek. 1972-ben jelentették be a Nikomat EL gépet, ez volt az első kamerájuk, amely elektronikus zárvezérléssel rendelkezik.1977-ben mutatták be ezek utódját, a tisztán mechanikus működésű Nikon FM kamerát. Az 1978-ban bemutatott Nikon FE már automatikus expozícióvezérléssel is rendelkezett. Ennek a gépnek, az amatőröknek szánt olcsó változata volt a Nikon EM. 1977-től vezették be a Nikkor objektíveknél, illetőleg a gépeknél az Ai (Automatic Maximum Aperture Indexing) rendszert, amely lehetővé tette az automatikus expozícióvezérlést. Ez váltotta le a régi objektíveken látható rekeszjelző „nyuszifület”.
Nikon F3-F6 korszak:
A Nikon kamerákat folyamatosan fejlesztették. Helyszűke miatt csak a professzionális vonalat meghatározó alapmodellekre térünk ki, pedig a 80-as évektől kezdve a Nikon igen sok modellt készített az amatőrök számára (FA, FG, F501, F 601, F 801, F10, F50, F60, F65, F70, F80).
Vízalatti kamerákat (Nikonos sorozat) is forgalomba hoztak – változó sikerrel. Általában az amatőr, felsőamatőr gépeknél próbálták ki azokat az új technológiákat, amelyeket a profi modellekbe is szántak. Így például a középkategóriás Nikon FA-ban alkalmazták először a multi pattering (AMP) nevű fénymérési módszert és a mikroprocesszoros vezérlést.
A profi felhasználóknak szánt Nikon F3-at 1980-ban mutatták be, mely újabb mérföldkő volt a Nikon történetében. A gép jobb fogású, nagy szilárdságú Al-Mg-Si ötvözetű vázat kapott. A magasan elektronizált felépítésnek köszönhetően exponálás automatikus és manuális módon is lehetséges volt.
Az F3AF modellnél (1983) jelent meg először automatikus élességállító rendszer, amelyhez új objektívcsaládot is fejlesztettek. Az ormótlan, nehézkes rendszert 1985-ben felváltotta az amatőr kategóriás F301-ben alkalmazott, már a gyakorlatban is jól használható autófókusz-megoldás. Több alsóbb kategóriás autófókuszos gép után 1988-ban érkezett el az idő, hogy professzionális vázba is beépítsék az új innovációt.
1988-ban jelent meg a Nikon F4, amely logikus továbbfejlesztése volt az F3-nak. 1/8000 másodperces zárszerkezet, autófókusz, beépített motoros filmtovábbítás, rendkívül gyors működés és a professzionális termékvonalra jellemző masszív felépítés voltak a fő jellemzői.
Az 1996-ban bemutatott Nikon F5-nél jelent meg előszőr a CCD mérőcellán alapuló mátrix fénymérés és a multi (5) mezős autófókusz.
A cég utolsó profi filmes fényképezőgépét, a Nikon F6-ot 2004-ben mutatták be, ami a korábbi Nikon fejlesztések csúcsát jelentette. Ezt a fényképezőgépet lapunkban is teszteltük.
A Nikon 2006-ban bejelentette, hogy leáll a filmes gépek gyártásával, egyedül az F6-ot és az FM10 gépeket tartják még forgalomban. Ezzel véget ért a Nikon egy nagy korszaka.
Digitális tükörreflexes modellek:
Fejlesztéseik kezdetben a Fujival közösen indultak (Nikon E2, 1994).
Az első figyelemre méltó digitális gépük a D1 volt (1999), majd a D100, amelyet a profiknak szánt D1H, D1X, D2H, D2X, D2Hs, D2Xs modellek követtek.
A nagy sikert a – 2004-ben forgalomba hozott –6,1 megapixeles D70 és a későbbi D70s, D50 gépek hozták meg a cégnek.
A 10 megapixeles D200 nagy előrelépés volt, és a D80, valamint a 2006 végén bemutatott belépőszintű D40 szintén remek fogadtatást kapott.
Belépő szinten napvilágot látott a D60, mely méltó elődjéhez a D40-hez.
Középszinten 2008 IV. negyedévében kiadták a D90-est, mely a tükörreflexesek világában elsőként tartalmazza a forradalminak számító mozgókép felvételi funkciót.
Professzionális DSLR kategóriában kiadásra került a D300. Majd a D700, D3 D3x, melyek már a Nikon Fx család tagjai. A Fx elnevezés a “full-frame” kifejezésre utal, ami azt jelenti hogy a szenzor méret megegyezik egy 35mm-es film kockáéval.
A Nikon több mint hatvan éve van jelen a fotográfia területén. A Nikon F-el a csúcsra került, és a kisfilmes gépek nagy korszakában ezt a pozícióját végig megtartotta. Az 1979-80 as EM és F3 projekteket Gioretto Giugiaro tervezte, az ő kezéhez fűzhető a máig elevenen élő Nikon forma világ. A Nikon egyike volt azon cégeknek, amelyeknek gépeit felvitték az űrbe.
Read Full Post »
Hogyan fotózz 
