A jó fotó készítésének technikai hátterében számos dolog áll. Ezek közül én most kiragadtam azt a három beállítást, amelyeket minden kezdőnek tudnia kell jól használni. Az élvezhető fotó technikailag ott dől el, hogy milyen minőségű az expozíciónk.
Gondoljunk csak bele: épp egy izgalmast nyaralást töltünk a Finn hegyvidékben, esetleg a Hawaii tengerparton. Ott van a kezünkben a gép, beállítjuk automatára. Elsütjük a rendszert és a végeredmény egyáltalán nem azt tükrözi amit elképzeltünk. A mai automata üzemmódok majdhogynem minden körülmény között helyes expozíciós értékeket biztosítanak, de ugyanakkor előszeretettel emelik az ISO érzékenységet az egekbe, illetve csökkentik a záridőt nagyon lassúra. A magas ISO következménye a szemcsés kép, hiába világosabb, élvezhetetlen. A lassú záridő pedig beremegést okoz állvány nélkül, tehát elmosódott lesz a képünk. És ne feledjük: “az igazi fotós nem használja az automata üzemmódot”.
A fentiekkel ellenben, ha mi is ismeretében állunk az expozíciós értékeknek, nagyobb eséllyel készíthetünk nem szemcsés, és nem elmosódott képeket.
A dolgok könnyebb megértése végett mind a három expozíciós beállítást ugyanazon a képi elemen végeztem el, egy darts nyílon. Épp kellemes naplementében készültek a képek.
Záridő (Shutter speed):
A rekesz(F/14) és az ISO (200) minden képnél azonos.
Kezdjük 1 másodperces záridővel:
Látszik hogy túl világos a kép és 1 mp-ig biztos hogy nem tudjuk kézből kiexponálni a képet rezzenés mentesen.
1/20 másodperc:
Az előző képhez képest látványosan csökkent a kép világossága, de ez az ideális expozíció.
1/80 másodperc:
1/160 másodperc:
1/320 másodperc:
1/800 másodperc:
Kézből megközelítőleg 1/80 másodperces záridővel már lehet némi koncentrációval éles képeket készíteni.
Biztosan felmerül a kérdés, hogy miért lehet 30 perctől 1/4000 másodpercig választani a záridő értékét. Minden helyzet, helyszín, téma, perspektíva megkívánja a saját beállításait.
Rekeszelés:
A rekeszelés tulajdonképpen a mélységélesség állítására való. A mélységélességről nagyon sokmindent lehetne írni, de maradjunk csak az egyszerűségnél. A mélységélesség azt jelenti hogy a képünkön mekkora tartomány lesz éles. Például kis mélységélesség esetén csak a főtémát tudjuk élessé tenni, azonban nagy mélységélességgel elérhetjük hogy a főtémánk és a háttere is éles legyen. A rekesz egy rés, amin keresztül az érzékelő lapka fényt kap. A tág rekesz alacsony F számmal jár (pl.: F/3,5), a szűk rekesz magas F számot jelent (pl.: F/32). Tág rekesszel kis mélységélességet, szűk rekesszel nagy mélységélességet kapunk.
Update:
Minden kép 200-as ISO érzékenységgel készült.
A záridőt minden rekesz állításnál módosítanunk kell. Az állítás mértéke mindig az adott kompozíciótól és az elképzeléseinktől függ. A digitális gépek döntő többsége valamilyen módon megjeleníti az expozíció helyességét (túl sötét-e vagy túl világos-e a kép).
F/5:
Az általam használt objektíven, a beállított gyújtótávolságon a legtágabb rekesz az F/5. Érzékelhető hogy minimális a mélységélesség, csak a nyíl hegye éles, a fogórész homályos, a többi rész pedig teljesen elmosódott.
F/7,1:
F/7,1-re rekeszelve a nyílhegy és a fogórész is éles, a fémrész vége homályos, a többi pedig elmosódott.
F/10:
Ebben az állásban már majdnem az egész nyíl éles, de a vége még mindíg homályos kissé.
F/14:
A 16 cm-es darts nyíl F/14-re rekeszelve teljesen éles, ez az ideális rekesz, ehhez a témához.
F/22:
F/32:
Sem F/22-es, sem F/32-es állásban nem látható már lényeges különbség, mert már 14-nél is éles volt az egész kép.
A rekesz beállítására nincs külön szabály. A képzeletünk szabja meg hogy elmosódott hátteret, vagy éles hátteret akarunk-e. Portréknál például elmosódott hátteret szoktak alkalmazni a legtöbbször, hogy ne vonja el a figyelmet a modellről. Elmosódott hátterű portrékhoz érdemes nagy gyújtótávolságot használni, így könnyebb elmosni a hátteret.
ISO érzékenység:
A digitális korszak ISO érzékenysége megfelel a filmes korszak filmjeinek érzékenységének. A helyzet választja a helyes beállítást, de magas ISO-nál már jelentős képzaj érzékelhető, még a legjobb gépeknél is. Általában alacsony ISO-t használnak a fotósok, például 200-ast. Minél magasabb az ISO szám annál érzékenyebb a film, azaz világosabb a kép.
A képek 1/80-as záridővel és F/14-es rekesszel készültek.
ISO 100:
A részletek túl sötétek lehetnek. Pl.: a kép jobb alsó sarka.
ISO 200:
Ez az általános beállítás.
ISO 400:
ISO 800:
ISO 1600:
ISO 3200:
ISO 200-tól felfelé fokozatosan túlexponált képeket láthatunk. Vannak helyzetek amikor egyszerűen muszáj magas ISO-t használnunk, de máskor próbáljuk alacsonyan tartani, mert alacsony ISO-val a színek sokkal élénkebbek lesznek.
Ezen három beállítást úgy lehet a legjobban kiismerni, ha próbálgatjuk egy adott témán. Előbb-utóbb rá fogunk érezni a dologra.
Ui.:Remélem hasznát veszitek ennek a kis bemutatónak/tutorialnak.
Hogyan fotózz 
